Jelenetek a házasságról

A Szegedi Kortárs Balett és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója

Jelenetek a házasságról

–  öröktánc – Egy kapcsolat anatómiája

Amióta a Paradicsomban a magányán búsongó Ádámnak ügyesen társat, vagyis „oldalbordát” barkácsolt a Jóisten, a világ rendje, hogy az ember ne éljen egyedül. Ugyanakkor, bármilyen közel kerüljön is hozzánk valaki, nem mindig könnyű nap nap után együtt lenni vele. Életszövetségünk olykor kiállja az idő próbáját, és a kezdeti fogadalomhoz híven „holtomiglan-holtodiglan” lesz belőle, máskor megborul egy rosszul nyomott fogkrémen, vagy be nem vallott horkoláson. Szókratész egyenesen azt állítja: „A jó házasság feltétele, hogy a férj süket legyen, a feleség pedig vak.” De a tréfát félretéve: házasságban élni – csodás párkapcsolati játék, ami életünk minden vonatkozását, boldogságunk alapjait érinti. Meglepetésekkel és ellentmondásokkal teli utazás, amely rossz esetben csalódáshoz és fájdalomhoz vezethet – ám küldetése szerint csodához és beteljesedéshez. Örök tánc, kölcsönös varázslat, egymás teremtése.

A darab Ingmar Bergman kultikus műve által inspirálódva kelti életre egy házasság széthullásának és újjászületésének történetét. Egyetlen pár, de ezúttal nem két ember alkotja, hanem tíz. Öt férfi és öt nő.

A színpadon Férj és Feleség különböző lelkiállapotainak alteregói jelennek meg; a különböző én-részek mind-mind mozdulatban formálódnak testté. Ők nem csak szereplők – ők maga a kapcsolat.

A darab elsősorban nem a cselekményre, hanem az emberi lélek finom rezdüléseire épít: elfojtott feszültségek, ki nem mondott vágyak, a hétköznapok fullasztó ismétlődése, a szabadság óhajtása, sóvárgás a szeretetre. A gyengéd érintésekből elhidegülés, a szenvedélyből távolság, a haragból fájó csend születik. Minden gesztus egy érzelem, minden emelés, zuhanás, visszafordulás egy múltbéli pillanat.

A koreográfia érzékenyen mutatja meg, hogyan bomlik fel lassan, szinte észrevétlenül egy kötelék. Tíz test. Egy történet. Számtalan nézőpont.

Közben pedig forog a film. A kamera objektívje nemcsak az arcokat, de a mögöttük meghúzódó érzelmi hátteret is pásztázza. Egy mű, melyben leforgatjuk egy kitalált házasság látszólag nem összefüggő jeleneteit. A végső vágást a nézőre bízzuk.

Táncolják:

Férfi: Vincze Lotár – Czár Gergely, Füzesi Csongor, Kiss Róbert, Francesco Totaro

Nő: Nyeste Adrienn – Letizia Melchiorre, Miriam Munno, Diletta Ranuzzi, Rudisch Boglárka

Gyerekek: Csató Málna, Diletta Savini

Zene: Mester Dávid és montázs 

Jelmez: Bianca Imelda Jeremias

Díszlet, szcenika: Tóth Kázmér

Díszletkivitelezés: Scabello

Fény: Szabó Dániel

Dramaturg: Szokolai Brigitta

Konzultáns: Dr. Almási Kitti

Koreográfia: Juronics Tamás, Czár Gergely és a Társulat

Balettigazgató: Pataki András

Művészeti vezető: Juronics Tamás