Aranycsapat

Népstadion, válogatott labdarúgó mérkőzés. A játékos kifutó mellett csupán három elszánt öregember üldögél. Ugyanott ültek kamaszként 1954-ben, mikor Puskásék 7:1-re megverték az angol válogatottat. Akkor még fiatalok voltak, szerelmesek, és azt hitték, hogy még azon a nyáron világbajnokok leszünk. Azóta eltelt jó ötven év. A fiatalság, a szerelem elmúlt, a magyar foci meg... (szintén). A három öreg rendületlenül hiszi, hogy a sok veszteségért az élet egyszer még kárpótolja őket. Az emlékezés visszaröpíti őket '54-be, hogy az egymásba kapcsolódó anekdoták segítségével újraéljék kamaszkoruk legszebb pillanatait. A szerelmi történetben föltámad régi jó futballdicsőségünk a vidám homályban. Tasnádi István az egyik legtöbbet játszott kortárs szerző. Számos méltán híres bemutatójának egy részét testvére, Tasnádi Csaba rendezte, ahogy most nálunk is. A darab zenéjét pedig Fenyő Miklós, a hazai rock and roll csillaga szerezte. Kis magyar foci és zenés történelmi emlékezés - a Made in Hungária alkotóitól.