Aranyág-mítosz

„Egy árnyas fa rugalmas
Szárú, dús levelű ágat bújtat, színaranyból,
Megszentelve a Lenti Világ Júnója nevének;
Rejti e fát a berek, sűrű völgybe bezárja az árnyék.”
(Vergilius: Aeneis. VI. 136 – 139. Lakatos István fordítása.)

Az „aranyág” a szó szimbolikus értelmében mágikus erővel bír, s csak a folyamatos küzdelem, az áldozat-hozatallal is terhes megújulni tudás képes birtokolni azt. Hasonlóképpen Bartók zenei világa vagy a népzenei hagyomány nem önmagától örökéletű, hanem éppen tőlünk, a mi véges életünk táplálja az ő örökéletüket.

Előadásunk – a Duna Művészegyüttes más produkcióihoz hasonlóan – „analitikus” néptáncszínház, amely nem úgy próbálja meg korszerűvé tenni a mozgásanyagot, hogy újrarendezi, új összefüggések világába helyezi azt, hanem a koreográfiák a népi hagyomány „mélyére” ásnak, dekonstruálnak, analitikus úton közelítik meg azt.

Aranyág c. előadásunkban Bartók: 44. hegedű duó zenei világát állítjuk párhuzamba a népzenével –  három jelenetben: 1. Ősi világ 2. Hegedű duók – népzene 3. Új hajtás.

Előadja a Duna Művészegyüttes, a Szeged Táncegyüttes és a Mezőtelegdi Pacsirták Táncegyüttes

Koreográfusok: Mihályi Gábor, Farkas Zoltán „Batyu”, Juhász Zsolt
Zene: Bartók Béla, Gombai Tamás

Díszlet - Jelmez: Túri Erzsébet
Látvány: Lendvai Károly
Asszisztensek: Bonifert Katalin, Vámos László
 
Rendező-koreográfus: Juhász Zsolt