Adriana Lecouvreur

Ez a világ (és nem csupán a cselekmény keretéül szolgáló színházi környezet, hanem maga a „való világ”) a látszat világa: minden mesterséges, maszkabál és szemfényvesztés. Akár belemegyünk a játékba, akár nem, akár magának az életnek véljük, akár nem, a valódiság értéke elveszett, akárhogy is „igazságnak” nevezzük. Mi a valódi és mi nem – ez többé nem kérdés egy olyan világban, amely csak önmaga körül forog és magát minden világok legfontosabbikának tartja. Adriana, az ünnepelt színésznő belemegy ebbe a játékba – majd kiszáll és a halálon keresztül megérti, mi volt egyedül valódi az életében: a szerelme.

Francesco Cilea (1866−1950) olasz zeneszerző hősnője, Adriana Lecouvreur népszerű francia színésznő valóban létezett, és tényleg mérgezett virágok okozták halálát 1730-ban. A XIX. század francia színpadi siker-gyárosai, Eugène Scribe és Ernest Legouvé „dokumentumdrámát” írtak a történetből 1849-ben. Ebből született Cilea operája, mely ugyan a verizmus jegyet viseli magán (az olasz „vero” szó jelentése „igaz”), a történet furcsasága miatt mégsem kelti az „igazság” teljes illúzióját, éppen ezért különleges hely illeti meg a verista operák között. Az 1902-es milánói bemutató két főszereplője Angelica Pandolfini és Enrico Caruso volt.

Versenyszerepek:

Adriana: Kristin Sampson

Maurizio: Adam Diegel

Princesse: Bódi Marianna

Michonnet: Timothy Jon Sarris