Orwell borzongatóan azt írta meg, amit most mi is látunk-hallunk

Brutálisan alánk forgott a történelem – mondja Horgas Ádám, aki a Szegedi Nemzeti Színházban állította színpadra George Orwell kultikus regényéből, az 1984-ből készült darabját, és megdöbbentette, hogy egyes mondatok milyen plusztartalmakat kaptak akár csak az utóbbi egy évben. Ugyan novemberben a színházaknak is be kellett zárniuk, de a világpremier óta addig megtartott előadások revelációs, sőt szinte revolúciós erővel hatottak a nézőkre. De vajon miért bólintottak rá az Orwell-örökösök a magyar előadásra? Mi köze a libernyákozásnak az újbeszélhez? És megváltoztathatja-e a színház az emberek életét? Interjú Horgas Ádámmal, aki a rendezés mellett a szövegkönyvet és a színpadi zenét is jegyzi.

- Mióta foglalkoztatja az 1984?

- Három évvel ezelőtt vetődött fel, hogy szívesen megcsinálnám színházban. Nagy lelkesedéssel, vakon nekiugrottam az adaptációjának, és már elkészültem vele, amikor kiderült, hogy kizárólagossági jog van egy angol változaton. Ez katasztrofálisan érintett. Elolvastam az angol verziót, el is mentem New Yorkba megnézni előadásként, és egyáltalán nem tetszett, nagyon sok problémám volt vele. Fel sem merült bennem, hogy azt rendezzem meg. Utolsó elkeseredésemben lefordíttattam angolra az enyémet, és kiküldtük az Orwell-örökösöknek, hátha látnak benne fantáziát. Visszaírtak egy kérdéssort, gyakorlatilag egy dolgozatot kértek tőlem, amiben megindokolom, hogy mit miért úgy adaptáltam, ahogy. Megírtam az esszét, és körülbelül három hét múlva jött az álomszerű válasz: leveszik a kizárólagossági jogot az angol változatról, illetve az enyémre is ráteszik. Ez óriási sikerélmény volt. Most a világon ezt a két adaptációt engedélyezik, annyi kötöttség van, hogy egy országon belül csak az egyik vagy csak a másik mehet. A szegedi bemutató tulajdonképpen világpremier volt.

- Mi nem tetszett az angol nyelvű adaptációban, illetve a New York-i előadásban?

- Megdöbbentett, hogy alapvető motívumokat hagytak ki a regényből, amitől azt éreztem, hogy sérül a filozófiája. Például egyáltalán nem volt telekép az előadásban. Ott az volt a koncepció, hogy egy könyvtárban összegyűlik egy olvasócsoport, az 1984-et olvassák, és ebből kialakul egy-egy jelenet. De nem volt benne a háborús fenyegetettség, pedig szerintem alapmotívum, hogy mindig háborús rettegésben kell tartani a lakosságot. Ők inkább a Gondolatrendőrségre hegyezték ki a fenyegetettséget. Nyolc-kilenc szereplős kamaradarab volt, és azt éreztem, hogy a regény eredeti koncepciójához képest nagyon csonka.

A teljes interjú a 24.hu oldalán olvasható.

-- fotó: Marjai János / 24.hu --
-- galéria: Szabó Luca / SzNSz --