Nem csak a húszéveseké a szerelem

Nem csak a húszévesek szíve képes lángra lobbanni, perzselni és persze perzselődni a szerelem hevében. Ékes bizonyítéka ennek Örkény István Macskajátéka, amelynek bemutatóját október végén tartották a Kisszínházban. A főszerepben Fekete Gizi remekel, aki szövegét tekintve "ultramaratont fut" estéről estére a színpadon.

Fekete Gizi lapunknak elmondta, nagy vágya volt Örkény Macskajátékában szerepelni, amelynek éve óta hangot is adott a Szegedi Nemzeti Színházban. Olyannyira kedves szívének ez a darab, hogy amikor hajdanán a Színművészeti Főiskolára jelentkezett, Egérke monológjával készült. Október vége óta brillíroz Orbánné szerepében a Kisszínházban.

– Csodálatos darab fantasztikus szerepekkel, helyzetekkel, gondolatokkal. Orbánné ritka összetett személyiség. Belül féktelenül fiatal, életigenlő, boldog, ugyanakkor a maga korát tiszteletben tartó, a helyzetét elfogadó nő. Olyan egyéniség, amilyennek kellene, hogy legyünk. Talán akkor nem lenne ennyi baj és depresszió a világban, ha annyira szeretnénk és akarnánk az életet, a boldogságot, mint ő. Minden helyzetben nagyon pozitív, a legapróbb dolgokban is megtalálja az örömöt: a cicában, a kalapban, a rántottában. Egy szerelem kíséri végig az egész életét, amelynek lángolása hatvanéves kor felett sem csitul benne – mondta a Jászai Mari-díjas színésznő.

A nyugdíjas Orbánné életigenlő habitusát azonban nem nézi túl jó szemmel közvetlen környezete, jelesül külföldön élő nővére, lánya és veje. 

– Szerintem irigyek rá. Az lenne az ideális, ha megértenék, és vele együtt lobognának. De mivel kisszerű és zömmel depresszív a világ, ezért az emberek döbbenettel néznek erre a csodabogárra. Vagy legyintenek, vagy még azt sem, de semmiképp sem fogadják úgy, ahogy megérdemelné. Hatvan év felett általában már leírják az embert, holott gyakran még tele van tervekkel, energiával. A Macskajáték éppen azt üzeni, hogy nem szabad egy kézlegyintéssel elintézni azt a korosztályt, amelyik annyi mindent megélt és tud már – fejtette ki. 

A háromórás előadásban – a felvonások közti szünetet leszámítva – Fekete Gizi végig a színpadon van, és végigjárja az érzelmi skála szinte minden lépcsőfokát, a gyermekien naiv és tiszta életörömtől és rajongástól a teljes és végzetes kiábrándultságig. Bájos füllentések, örökifjú szenvedély, elgondolkodtató életbölcsességek és rengeteg apró, finom humor színesíti monológjait. 

A teljes cikk a delmagyar.hu oldalon olvasható.

>> Fotó: Sándor Judit/MW