Közönségtalálkozó: a huszadik századot egy helyben toporogva, ugyanazt a sarat dagasztva töltöttük el – mondja Szikszai Rémusz

Móricz Zsigmond Rokonok című színművét állítja színpadra Szikszai Rémusz a Szegedi Nemzeti Színházban. Az idei évad utolsó prózai bemutatója május 19-én lesz a Nagyszínházban. A darab alkotói a műhelymunka kulisszatitkairól is meséltek kedden délután a Reök-palotában.

Pergő, filmszerű képekkel állítja színpadra Szikszai Rémusz Móricz Zsigmond kilencvennégy évvel ezelőtt írott kisregényét, a Rokonokat. Az egyik legnagyobb magyar mesemondó története a sógorkomaságra épülő világról, a gátlástalanságról és a korrupcióról ma éppen olyan időszerű, mint születése idején.

– Az érvényesülés útja hasonló, mint kilencven évvel ezelőtt, aki pedig megpróbál a rokoni, baráti svindlik alól kibújni, azt egyszerűen most is bedarálják – állítja rendező, aki szerint korrupcióról beszélni ma Magyarországon, olyan, mintha azt mondanánk, hogy süt a nap.

Szikszai Rémusz úgy látja, aktualizálásra semmi szükség, a móriczi történet ma éppen olyan elevenen él, mint annak idején, amikor egy képzeletbeli vidéki városba, Zsarátnokba helyzete a történetet az író.

De vajon kilencven év után bele lehet-e lépni még egyszer ugyanabba folyóba? Szikszai szerint még ki sem léptünk belőle.

A kisregény története szerint Kopjáss ​Istvánt egyik pillanatról a másikra megválasztják Zsarátnok főügyészének. Ez a maga módján tisztességes ember nagy reményekkel vág neki új munkájának. 

A pozícióba kerülés pillanatnyi mámorát azonban hamarosan megkeserítik az egyre-másra felbukkanó, markukat tartó rokonok és az új főügyész előtt lassanként feltáruló igazság: a kéz kezet mos-elven működő kapcsolatok kibogozhatatlan szövedéke.

– A figura, akit játszom, már az első napon megérti, hogyan is működnek a dolgok, hogy valamennyien egy nagy korrupció részesei, rokonok. Bár úgy indul, hogy rendet szeretne tenni, mire észbe kap, már be is szippantotta a valóság – mondta a Szegedre újabb szerepre visszatérő Rétfalvi Tamás, aki Kopjáss ​István bőrébe bújik.

Szerinte nehéz megtalálni azt a pontot, amikor Kopjáss vérszemet kap a hatalom közelében, valószínű, hogy több ilyen pont is akad, de mindegyik nagyon gyorsan eljön. Azután sokáig megy minden a maga útján, de amikor beüt a krach, egyetlen pillanat alatt szétesik minden és bekövetkezek a tragédia.

A polgármestert alakító Kárász Zénó önmagának is feltette a kérdést, miért megbízhatóbb társ a svindlikben egy soha nem látott rokon, mint egy barát? Leginkább azért, mert előbb-utóbb mindenkiről kiderül, hogy rokon, ha akarja, ha nem.

Menczel Andrea Magdalénaként a végzet asszonyát jelenti a főszereplőnek, aki végig két nő között őrlődik. 

– Egyszerre számító és csábító, ugyanakkor sok emberi is van benne. Egyszerűen csak túlélni szeretne egy férfiak által uralt világban és ehhez minden nőiességét felhasználja – mondta a színésznő.

A teljes cikk a Szeged.hu oldalán olvasható.

A közönségtalálkozó ITT visszanézhető.

>>> Fotó: Kuklis István / szeged.hu