„A forradalom gyermeke vagyok”

FERENCZY ORSOLYA
MUSETTA SZEREPÉRE KÉSZÜL

Sűrű évad vár Ferenczy Orsolyára, a Szegedi Nemzeti Színház Erdélyből indult fiatal magánénekesére, akit legközelebb októberben Musetta szerepében láthat a közönség Göttinger Pál nagyszínházi Bohémélet-rendezésében. Novemberben Belinda, decemberben Konstanze, márciusban Donna Anna szerepében lép színpadra, az évad végén pedig a Marica grófnő Lizáját alakítja.

– Hogyan került kapcsolatba Erdélyben a zenével?

– Székelyudvarhelyen születtem 1989 decemberében, ezért azt szoktam mondani, a forradalom gyermeke vagyok. Művészeti iskolába jártam, zongorával kezdtem, kilencedik osztályban mentem át ének szakra. Annyira imádtam zongorázni, hogy igazából sohasem hagytam abba, ami ma is nagy hasznomra válik énekesként.

– A családjában akadt példa valamelyikre?

– Mindenki énekelt. Az apai nagyapámat Kolozsvárra hívták operaénekesnek, de nem ment. Anyai nagyapám pedig operaénekes akart lenni, de őt pedig elhurcolták Szibériába. Édesanyám Kolozsváron az Opera színpadán többször megfordult énekkari tagként, és édesapám is énekelt kórusokban. Úgy érzem, a két nagyapám tehetsége egyesült bennem, és már ötéves korom óta tudom, hogy énekesnek kell lennem. Érettségi után mégis ki akartam hagyni egy évet, mert elbizonytalanodtam, nem tudtam eldönteni, sebész, régész vagy énekes legyek. Hiszek az égi jelekben. Váratlanul kaptam egy telefont egy nagyváradi énekesnőtől, aki hallott korábban énekelni, hogy ne hagyjak ki egy évet, menjek el hozzá tanulni. A nagyváradi román egyetem ugrás volt a mély vízbe, mert nem beszéltem addig románul. Gyorsan meg kellett tanulnom. Jó élmény volt, mert nagy szeretettel fogadtak, és semmilyen hátrányom nem volt a magyarságomból az ottani négy év alatt. Én tanítottam a román tanáraimat magyarra. Nem hiszek a románok és a magyarok közötti viszálykodásban, én mindig az embert nézem önmagában.

…

A teljes cikk a tiszatajonline.hu oldalon olvasható.